A SopronFest színpada és a fesztivál kulisszái egy olyan szívszorító, mélyen megrázó pillanatnak adtak otthont, amely örökre bevonul a hazai könnyűzene történetébe. A magyar rock és pop élő legendája, Demjén Ferenc ismét megmutatta, hogy a zenei zsenialitása mellett a szíve is hatalmas, és a legmélyebb emberi érzéseket képes átadni a közönségének. Rózsi, akinek dalain generációk nőttek fel, egy olyan szimbolikus és drámai gesztussal készült a fellépésre, amely valósággal elnémította a jelenlévőket, és könnyeket csalt a legkeményebb rockerek szemébe is. A színfalak mögött elhelyezett különleges tárgyak sokkal többet jelentettek egy egyszerű kelléknél: egy fájdalmas, el nem múló hiány elgondolkodtató mementói voltak.
Az énekeslegenda egy üresen hagyott székkel és egy aprólékosan kidolgozott szoborral állított emléket valaminek – vagy valakinek –, ami mélyen meghatározza a jelenlegi lelkiállapotát és a művészetét. Demjén Ferenc mindig is híres volt arról, hogy a dalaiban és a megnyilvánulásaiban sincsenek hamis sallangok, minden egyes rezdülése a nyers, kendőzetlen valóságból táplálkozik. A fesztivál nyüzsgő, hangos forgatagában ez az eldugott, csendes szeglet valóságos szentéllyé alakult át, ahol megállt az idő. A látvány önmagáért beszélt: a magányosan álló bútor és a néma műalkotás kontrasztja a tomboló tömeg közepette olyan elementáris erejű atmoszférát teremtett, ami mellett senki sem tudott érzelmi megrázkódtatás nélkül elmenni.
A koncert előtt és után is szinte tapintani lehetett a feszültséget és a tiszteletet a művész környezetében. Rózsi nem beszélt hosszan a dologról, hiszen az igazi művészek pontosan tudják, hogy a vizuális jelek és a zene sokszor hangosabban beszélnek minden kimondott szónál. A rajongók és a szakma képviselői döbbenten és meghatottan figyelték a produkciót, miközben mindenki érezte, hogy valami egészen megismételhetetlen és spirituális dolog tanúivá váltak ezen a soproni éjszakán. Ezzel a megrendítő és végtelenül elegáns gesztussal a zenész újfent bebizonyította, hogy a múlt emlékei, a veszteségek és az élet nagy drámái mind ott élnek vele a színpadon, és ezek a fájdalmas megélések teszik őt a mai napig a legigazibb, leginkább szerethető ikonunkká.
