A csend és a megrendülés határozza meg a hangulatot ott, ahol a magyar színjátszás egyik legnagyobb, legmeghatározóbb alakja lelte meg örök nyugalmát. Harkányi Endre sírja ma is méltó, mély tiszteletet parancsoló nyughely a művész számára, aki életében annyi mosolyt és könnyt csalt a nézők arcára. A nemrégiben érkezett friss felvételek és helyszíni beszámolók alapján a síremlék gondozott, tiszta környezetben fekszik, ám a látvány mégis mély sebeket tép fel a rajongók és a tisztelők szívében. Valami ugyanis végleg és érthetetlenül hiányzik a kövön elhelyezett emlékek közül, egy olyan elmaradt részlet, amely felett egyszerűen képtelenség szó nélkül elmenni.
A megrendítő képek hűen tükrözik azt a drámai és fájdalmas magányt, amely a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész utolsó éveit jellemezte. Harkányi Endre élete tele volt felfoghatatlan, súlyos családi tragédiákkal, amelyek már a kezdetektől rányomták a bélyegüket a mindennapjaira. Gyermekként kellett átélnie a holokauszt legsötétebb borzalmait, a vészkorszak kegyetlenségét, miközben imádott szüleit is elveszítette. Édesanyját deportálták, édesapja pedig az ukrajnai munkaszolgálatból tért vissza halálos betegen, hogy aztán szinte azonnal elragadja a halál. Az árvaságra jutott, kisfiúként magára maradt művész egész életében hordozta ezt a hatalmas terhet, s bár a színpadról áradt belőle a zsenialitás, a lelke mélyén mindig ott bujkált a múlt megmásíthatatlan árnyéka.
Most, hogy a végső nyughelyéről készült legújabb fotók nyilvánosságra kerültek, a rajongók egyszerre éreznek megkönnyebbülést és mély szomorúságot. A síremlék ugyan tükrözi a tiszteletet, de a közvetlen környezetét és magát a követ vizsgálva azonnal szemet szúr az a bizonyos hiányosság. Olyan érzése van az embernek a sír előtt állva, mintha a történet nem lett volna teljesen befejezve, mintha az utolsó fejezetből szándékosan vagy feledékenységből kihagytak volna egy kulcsfontosságú elemet. Ez a különös, elmaradt részlet pedig még inkább felerősíti a fájdalmas űrt, amit a felejthetetlen legenda hagyott maga után.
