Az Exatlon Hungary egykori legendás küzdelmei és a Dominikai Köztársaság embert próbáló pályái mindannyiunk emlékezetébe mélyen beleégtek, hiszen a nézők milliói izgulták végig a hihetetlen fizikai és lelki csatákat. A monumentális sportreality korábbi bajnokai és közönségkedvenc versenyzői, köztük a mindenre elszánt Koplányi-Szabó Sándor, olyan emberfeletti teljesítményt nyújtottak a kamerák előtt, amelyre csak nagyon kevesen lennének képesek. A feszített tempó, a trópusi hőség és a folyamatos teljesítménykényszer azonban nem múlt el nyomtalanul, és a versenyzőknek a háttérben olyan nehézségekkel is meg kellett küzdeniük, amelyekről a képernyők előtt ülők talán sejtést sem kaphattak. Az elszigeteltség és a családtól való több hónapos távollét minden egyes nap komoly érzelmi terhet rótt a sportolókra, akik a fizikai fáradtság legvégső határán is kénytelenek voltak egymást motiválni és a maximumot nyújtani.

A színfalak mögött zajló kőkemény valóság, a szigorú szabályok és a mindennapi nélkülözések teljesen átformálták a versenyzők személyiségét és életfelfogását. Koplányi-Szabó Sándor most őszintén és kendőzetlenül mesélt arról a belső utazásról, amelyen a műsor során keresztülment, és amely örökre megváltoztatta a mindennapjait. A külvilágtól való teljes elzártság, az információs vákuum és a szeretteik hiánya olyan mély önismereti folyamatot indított el benne, amely a mai napig meghatározza a döntéseit és a jövőképét. A futamok utáni feszültség levezetése, a csapattársakkal való együttélés és a taktikai megbeszélések mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a versenyzők ne csak sportolóként, hanem emberileg is megerősödve térjenek vissza a mindennapi életbe.
A rajongókat természetesen a mai napig rendkívül lázban tartja, hogy mi történik a korábbi győztesekkel és a műsor ikonikus alakjaival, miután kialszanak a stúdió fényei. Koplányi-Szabó Sándor a közösségi oldalán indított közvetlen beszélgetés során részletesen válaszolt a követők legégetőbb kérdéseire, és fellebbentette a fátylat a jelenlegi mindennapjairól is. Kijelentette, hogy az Exatlonban szerzett tapasztalatok és a megszerzett mentális erő segítik őt a civil életben való boldogulásban és a céljai elérésében. Bár a verseny már a múlté, a sport iránti elkötelezettsége és a küzdeni akarása semmit sem változott, és jelenleg is teljes gőzzel a saját projektjeire, a fizikai felkészültségére, valamint a jövőbeli terveinek megvalósítására fókuszál, miközben hálás szívvel gondol vissza a Dominika szigetén átélt felejthetetlen pillanatokra.
