Nagy Zoltán hosszú éveket töltött külföldön, de amikor úgy érezte, haza kell térnie, aktuálissá vált számára a lakhatás kérdése. Az átmeneti rokonoknál való menedék vagy a bérelt ház lehetőségei nem vonzották, mert álma egy saját zug volt, lehetőleg a természet ölelésében, ahol élvezheti a nyugalmat és a madarak énekét.
Keresése során Zoltán megállt Békés kisvárosának szélén. Ott talált egy régi házat, amely körülbelül száz éves volt.
Az épület állapota, enyhén szólva is, sok kívánnivalót hagyott maga után. A rokonok megpróbálták lebeszélni Zoltánt a „vacak” megvásárlásáról, de ő hajthatatlan maradt, és megvette.
A ház felújítása Nad és felesége számára komoly projektnek bizonyult, amely annyiba került, mint a vételár. A pár úgy döntött, hogy hangulatos vidéki stílusban rendezik be a belső teret.
Zoltán az egyszerűséget és a funkcionalitást tartotta fontosnak, így felújított otthonában nincs helye a túlzásnak.
A falakat friss fehérre festették, a csíkos szőnyegek harmonikusan mutattak a padlón. A bútorok fából készültek, gazdag barna árnyalatban, ami különleges bájt és otthonosságot kölcsönzött a háznak.
Így hát, amikor ugyanazok a barátok, akik kételkedtek a döntésében, meglátogatták Zoltánt, meglepetésük határtalan volt. Az egykori „csűrnek” nyoma sem maradt, helyén egy bájos és barátságos kúria állt.
