Kevesen gondolnák a mindig elegáns, visszafogott stílusáról ismert Vámos Miklósról, hogy időnként egészen más oldalát is megmutatta az életben. A József Attila-díjas író és televíziós műsorvezető, akit legtöbben nyugodt, szellemes megszólalásairól ismernek, most olyan történeteket idézett fel a múltból, amelyek teljesen más fényt vetnek a személyiségére.
A beszélgetés során Vámos Miklós arról mesélt, hogy bizony akadtak olyan helyzetek az életében, amikor nem kerülhette el a fizikai konfliktust. Elmondása szerint nem tartja magát agresszív embernek, de ha valakit meg kell védeni – vagy ha őt provokálják –, akkor nem riad vissza attól, hogy határozottan lépjen fel.
Az író szerint ennek gyökerei egészen a gyerekkoráig nyúlnak vissza. Kisfiúként gyakran került kellemetlen helyzetekbe, mert társai rendszeresen bántották. A budapesti Körönd környékén nőtt fel, ahol az idősebb fiúk sokszor kipécézték a náluk fiatalabbakat. Ő maga sovány, törékeny gyerek volt, így gyakran ő lett a céltábla. Ilyenkor egyetlen eszköze volt: elszaladni. Azt mesélte, ilyenkor páros lábbal felugrott, amilyen gyorsan csak tudott, majd futásnak eredt – és vagy sikerült elmenekülnie, vagy nem.
Egy idő után azonban fordult a helyzet. Egy alkalommal az egyik legkeményebb fiúval került szembe az iskolában, és a konfliktus odáig fajult, hogy fellökte őt egy vaskályhának. Az eset komoly sérülést okozott a másik fiúnak, és ezután a társai már nem keresték vele a bajt. A gyerekkori élmények mély nyomot hagytak benne, és megtanították arra, hogyan álljon ki magáért.
Felnőttként sem kerülte el teljesen a hasonló helyzeteket. Egy alkalommal egy szórakozóhelyen történt váratlan incidens, amelyet maga idézett fel részletesen. Négy nő társaságában érkezett a helyre, és éppen táncolt egyikükkel, amikor észrevette, hogy egy félmeztelen, izzadt férfi kellemetlenül közeledik a társaság egyik tagjához. A nő láthatóan próbált elhúzódni, ezért az író odalépett, hogy közéjük álljon.
A helyzet azonban nem oldódott meg ilyen könnyen. A férfi továbbra is a társaság körül forgolódott, majd a háttérből egyre provokatívabb módon viselkedett. Egy ponton az egyik nő szólt Vámosnak, hogy a férfi hátulról hamut szór a fejére. Az író ekkor megfordult, és határozott mozdulattal oldalba ütötte a zaklatót.
Vámos Miklós elmondása szerint ekkor már arra számított, hogy a másik fél visszatámad. Szembefordult vele, zsebre dugta a kezét – ahogy gyerekkorában tanulta –, és készen állt rá, hogy megvédje magát. A férfi azonban végül visszakozott. Meglepve kérdezte tőle, hogy valóban ilyen verekedős típus-e. Az író erre egyszerűen csak annyit felelt: igen.
Az élet azonban nemcsak szórakozóhelyi konfliktusokat tartogatott számára. Egy másik alkalommal egy taxisofőrrel került szembe, amikor az egy nőt bántott. Vámos Miklós azonnal közbelépett: elkapta a sofőr csuklóját, és addig szorította, amíg az le nem nyugodott. A helyzet végül így rendeződött, komolyabb következmények nélkül.
Az író hangsúlyozta, hogy ezek az esetek nem jellemzik a mindennapjait. Soha nem keresi a konfliktust, és nem tartja magát erőszakos embernek. Ugyanakkor azt is világossá tette: ha a helyzet úgy hozza, nem marad tétlen, különösen akkor, ha valakit meg kell védeni.
Vámos Miklós történetei így egy olyan arcát mutatják meg, amelyet a legtöbb olvasó talán soha nem képzelt volna el a híres író mögött. A kifinomult stílus és a csendes humor mögött ugyanis ott van egy olyan ember is, aki szükség esetén képes határozottan kiállni – akár saját magáért, akár másokért.
