Egy feltűnő fotóprojekt, a „Természetes szépség” párbeszédet indít azzal, hogy szembeszáll a hagyományos szépségnormákkal, különösen a női testszőrzettel kapcsolatosakkal. A sorozatban nők magabiztosan vállalják természetes hónaljszőrzetüket, megkérdőjelezve a régóta fennálló társadalmi nyomást annak eltávolítására – egy olyan gyakorlatot, amely az ókorig nyúlik vissza. Az emberiség korai történetében a testszőrzet eltávolítását gyakran nyers eszközökkel végezték, amelyek generációkon át fejlődtek. Charles Darwin szexuális szelekcióról szóló elmélete is befolyásolta azt a hiedelmet, hogy a szőrtelenség a vonzóbb és „fejlődöttebb” személy jele, megszilárdítva ezt a szépségideált a 20. században.
Az 1900-as évek elejére a sima, szőrtelen bőr a nőiesség elvárt részévé vált, és a látható testszőrzetet egyre inkább szégyenteljesnek tekintették. Heather Widdows filozófus rámutatott arra a bűntudatra, amelyet sok nő érez, amikor nem borotválkozik. De Ben Hopper fotós , aki a „Természetes szépség” sorozatot alkotta, célja, hogy megkérdőjelezze ezt a gondolkodásmódot. Munkáiban a nők büszkén mutatják természetes testszőrzetüket, arra ösztönözve a nézőket, hogy újragondolják a divatban és a médiában tapasztalható mainstream normákat.
Hopper képei a kifinomult nőábrázolásokat nyersebb, hitelesebb megjelenéssel állítják szembe – a női hónaljszőrzetet nem ápolatlannak, hanem természetesnek és erőteljesnek mutatja be. A projektben részt vevő számos színésznő és modell osztja meg, hogy a testszőrzet növekedésének hagyása felszabadító és megerősítő élmény volt. Számukra ez nemcsak a kényelmet jelenti, hanem a személyes erő és autonómia szimbolikus visszaszerzését is.
Fontos kiemelni, hogy Hopper nem azt állítja, hogy minden nőnek abba kellene hagynia a borotválkozást. Ehelyett abban reménykedik, hogy kibővíti a párbeszédet – megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a szőrtelenítés az alapértelmezett, és arra ösztönzi a nőket, hogy válasszák azt, ami nekik megfelelő. Egyesek, mint például Sienna modell, számára a testszőrzet megtartása egyszerűen a kényelem kérdése volt. Mások, mint például Emilie Bostdt, azzal érvelnek, hogy a testszőrzet növekedésének engedélyezése nem lehet radikális cselekedet – bár a társadalom válasza gyakran ezt az érzést kelti.
Végső soron a „Természetes szépség” segít újraértelmezni a nőiesség fogalmát. A sokszínű élmények és megjelenések kiemelésével a projekt egy befogadóbb, elfogadóbb szépségfelfogást népszerűsít – olyat, amely a hitelességet helyezi előtérbe a konformizmussal szemben.
