Ónodi Eszter, a magyar film- és színházi élet meghatározó alakja, aki évtizedek óta foglalkoztatja a közönséget nemcsak a szerepeivel, hanem személyes meglátásaival is, most őszintén beszélt arról, hogyan viszonyul a pénzhez és mit gondol a színészek fizetéséről egy friss podcastbeszélgetésben. Az „Én és a pénz” című adásban nem finomkodott – a Jászai Mari-díjas színésznő úgy fogalmazott, hogy a pénzre szükség van, de nem szabad célként tekinteni rá. Szerinte a legtöbb ember számára a fizetés két hónapnyi kenyér és rezsi lehet, míg Hollywood sztárjai olyan összegeket kapnak, amelyek akár országok éves költségvetésével is versenyeznek.
Eszter elmesélte, hogy gyerekkorában sokat tanult a takarékosságról, nagymamája és szülei példája abban formálta, hogyan gondolkodik a pénzről ma is. Szerinte a takarékosság nem szégyen, hanem tudatosság kérdése, amelyet az élet minden területén kamatoztat. Ma már célirányosan vásárol, kerül minden fölösleges kiadást, és nem tartozik azok közé, akik a csillogás és a jó autó miatt vállalnak el bármilyen munkát.
De a beszélgetés odáig is eljutott, hogy szóba került a filmfőszerepek gázsija: Eszter beszélt arról, hogy amíg Hollywood nagy nevei milliókat kapnak egyetlen szerepért, addig itthon más a helyzet. Rámutatott, hogy Magyarországon egy jól megalkudott szerződés már akár elegendő lehet arra, hogy valaki egy tízmilliós autót vásároljon – de ezt is csak akkor, ha a menedzser tényleg kihozza a maximumot az alkuból. Ez a megállapítás nem csak a fizetés puszta számáról szól, hanem arról is, hogy milyen kompromisszumokat kell kötni ahhoz, hogy egy magyar színész anyagilag is megéljen a szakmájából.
Az interjúban Eszter kitért arra is, miért tartotta fontosnak, hogy fia már középiskolás korában megismerkedjen a munka világával. Mint mondta, nem akarja, hogy a gyermeke csak a filmekből ismerje a valóságot, ezért ösztönözte őt arra, hogy dolgozzon iskolai évei alatt, aminek köszönhetően ma az egyetem mellett több helyen is dolgozik. Ez nem csupán pénzügyi, hanem felelősségvállalási kérdés is – Eszter szerint a fiatalságnak meg kell tanulnia értékelni a munkát és a pénz valódi értékét.
Ez a vallomás olyan hangulatot teremtett, mintha egy régóta dédelgetett titok került volna napvilágra: nem csupán a filmszakma csillogó oldaláról beszélt, hanem arról is, hogyan lehet reálisan, tudatosan élni egy olyan pályán, ahol a pénz és a művészet gyakran egymással feszül.
