Baranyi László neve generációk számára jelent egyet a magyar televíziózás emlékezetes pillanataival. A Família Kft. szeretett színésze hosszú évtizedeken át volt a közönség kedvence, és még ma is sokan követik figyelemmel az életét. Most, 99 évesen ismét megszólalt, és szavai sokakat mélyen megérinthetnek.
Június 14-én ünnepelte 99. születésnapját, egy olyan mérföldkövet, amelyet kevesen érnek meg. A jeles alkalom azonban nem a nagy ünnepségekről szólt. Baranyi László elárulta, hogy a család szűk körében töltötte ezt a különleges napot, csendesen és visszafogottan, szerettei társaságában.
A családi ünneplésnek megvolt a maga oka. Unokája ugyanis hamarosan a Metropolitan Egyetemen vizsgázik, így most minden figyelem erre az időszakra összpontosul. Ennek ellenére a színész számára nem maradt el teljesen az ünnepi hangulat: a József Attila Színház társulata már korábban felköszöntötte, ami különösen sokat jelentett számára.
Baranyi László korábban többször is beszélt arról, hogy nagy vágya megélni a 100. születésnapját. Sokáig magabiztosan tekintett erre a célra, ám ma már jóval óvatosabban fogalmaz. Őszintén elmondta, hogy érzi az idő múlását, és a mindennapok egyre nagyobb kihívást jelentenek számára.
Szavai egyszerre voltak nyersek és meghatóak. Úgy fogalmazott, hogy úgy érzi, folyamatosan gyengül, testsúlya jelentősen lecsökkent, és egyre több kezeléssel kell foglalkoznia. Térdének állapota és más egészségügyi nehézségek miatt gyógyszerekre és injekciókra van szüksége. Nem titkolta: az öregség komoly próbatétel.
Mindezek ellenére a legendás színészben továbbra is ott él az akarat. Szeretné, ha jövőre már a századik születésnapját ünnepelhetné felesége és családja körében. Ez a cél ma talán még fontosabb számára, mint valaha.
Különösen megható az a szeretetteljes kapcsolat, amely feleségéhez, a 88 éves Végh Klárához fűzi. Baranyi László mosolyogva mesélt arról, hogy otthon csak „taknyosnak” szólítja hitvesét. A humor és a szeretet még ennyi közösen eltöltött év után is része mindennapjaiknak.
A színész életének egyik legnagyobb szenvedélye hosszú ideig a sport volt. Korábban rendszeresen focizott, a mozgás pedig szerves része volt az életének. Ma már azonban térdízületei nem engedik, hogy ismét pályára lépjen. Bár nagyon hiányzik neki a mozgás, el kellett fogadnia teste határait.
A mindennapi feladatok is nehezebbé váltak számára. Elmondása szerint még a tömegközlekedés is komoly kihívást jelent, hiszen egyre nehezebben tud felszállni a buszokra vagy a villamosokra. Ez különösen fájdalmas annak, aki korábban rendkívül aktív és energikus életet élt.
Baranyi László története nem csupán az idő múlásáról szól, hanem kitartásról, szeretetről és az emberi méltóságról is. Közel százévesen is őszintén beszél örömeiről és nehézségeiről, miközben továbbra is ugyanaz a szeretett művész maradt, akit a közönség évtizedek óta a szívébe zárt.
