Megható vallomással fordult követőihez Lovas Rozi, amikor bejelentette, hogy egy időre elköszön attól az előadástól, amely az elmúlt években különösen fontos helyet foglalt el az életében. A színésznő számára a döntés egyáltalán nem volt könnyű, hiszen a Lányok, fiúk című egyszemélyes darab több mint két éven át végigkísérte mindennapjait, és mély érzelmi kapcsolat alakult ki közte és a történet között.
Lovas Rozi több mint 90 alkalommal állt színpadra ezzel az előadással. Bár a közönség minden alkalommal hatalmas szeretettel fogadta, a szerep egyre nagyobb lelki terhet jelentett számára. A történet súlya és az érzelmi intenzitás olyan mélyen hatott rá, hogy idővel úgy érezte, már nem tudja ugyanazzal az erővel és belső egyensúllyal folytatni.
A színésznő őszintén beszélt arról, hogy az előadás minden egyes alkalommal komoly érzelmi megterhelést jelentett. Elmondása szerint újra és újra átélte a történet fájdalmát, és minden fellépés után magával vitte annak súlyát. Bár rengeteget kapott ettől a munkától, egy ponton felismerte, hogy saját lelki erejére más területeken is szüksége van.
Посмотреть эту публикацию в Instagram
A búcsú különösen nehéz volt számára. Szavai szerint olyan érzés kerítette hatalmába, mintha valami nagyon fontos részt kellene elengednie az életéből. A darab hosszú időn át meghatározó szerepet játszott a mindennapjaiban, ezért a lezárás fájdalmas, ugyanakkor elkerülhetetlen döntéssé vált.
Ugyanakkor nemcsak a nehézségekről beszélt, hanem arról is, mennyi mindent tanult ebből az időszakból. Az előadás segített számára megérteni az emberi kitartás erejét, a magány feldolgozásának lehetőségeit, valamint azt, hogy a legnehezebb pillanatokból is lehet fejlődni. Úgy érzi, fontos felismerni a saját határokat, és időben meghozni azokat a döntéseket, amelyek a testi és lelki egyensúlyt szolgálják.
A színésznő az elmúlt időszakban többször is nyíltan beszélt a túlterheltség és a kimerültség veszélyeiről. Korábbi megszólalásaiban arról is vallott, hogy komoly idegrendszeri kimerültséget tapasztalt, ami arra késztette, hogy újragondolja a saját határait és a munkához való viszonyát.
Most úgy érzi, eljött az idő arra, hogy egy időre elengedje ezt az előadást, és más feladatokra, valamint saját belső egyensúlyának megőrzésére koncentráljon. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem végleges búcsúról van szó. Bár jelenleg hosszabb szünet következik, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egyszer visszatérjen a darabhoz, ha ismét elég erősnek érzi magát hozzá.
A Loupe Színházi Társulás szintén megerősítette, hogy a közönség egy ideig utoljára láthatta Lovas Rozit a Lányok, fiúk című előadásban. A bejelentés sok nézőt meghatott, hiszen az elmúlt évek során a produkció különleges helyet vívott ki magának a színházkedvelők körében.
Bár a búcsú fájdalmas, Lovas Rozi szavai mögött ott van a remény is: néha a legnehezebb döntések azok, amelyeket mégis meg kell hozni ahhoz, hogy az ember hosszú távon megőrizhesse önmagát. Most egy fejezet lezárul, de a történet talán még korántsem ért véget.
