A kortárs magyar színházi világ egyik legizgalmasabb, legmélyebb és leginkább megingathatatlan tehetsége, Pálos Hanna most egy olyan megrázó vallomással állt a nyilvánosság elé, amely teljesen átírja mindazt, amit a külvilág gondolt a színfalak mögötti életéről. A Katona József Színház ünnepelt, drámai erejű színésznője, aki a színpadon estéről estére a legnehezebb, leginkább lélekölő karakterek bőrébe bújik, a mindennapok valóságában is kőkemény harcokat vív. Hanna egy rendkívül intim és bensőséges beszélgetés során rántotta le a leplet a lelkében dúló viharokról, és elképesztő érzelmi mélységgel mesélt arról a szilárd, elszakíthatatlan kötelékről, amely megmentette őt a teljes összeomlástól.
A gyönyörű és sikeres művésznő nem titkolta, hogy a hivatása okozta állandó feszültség, a reflektorfény kiégető hatása és az élet kiszámíthatatlan, olykor kegyetlen hullámzása őt sem kíméli. Vannak pillanatok, amikor a világ túl zajossá és nehézzé válik, amikor a falak omladozni kezdenek körülötte, és a bizonytalanság sötét árnyéka vetül a mindennapjaira. Hanna őszintén kimondta, hogy ezekben a kritikus, embert próbáló helyzetekben az imádott férje jelenti számára az abszolút menedéket, a legfőbb kősziklát és az egyetlen igazi kapaszkodót, akibe vakon és teljes lényével bele tud kapaszkodni, amikor minden más kicsúszik a lába alól.
A házaspár közötti kapcsolat messze túlmutat a megszokott hétköznapi sablonokon; ez egy olyan mély, szellemi és érzelmi szövetség, amely a leghevesebb viharoknak is képes ellenállni. A színésznő meghatódva ecsetelte, hogy a férje részéről áradó végtelen türelem, a csendes, de szilárd háttérország és a feltétel nélküli megértés az, ami fenntartja őt a vízen, és megvédi a művészlét legsötétebb csapdáitól. András nemcsak a társa, hanem a lelki iránytűje is a kaotikus mindennapokban. Hanna elárulta, hogy a férje jelenléte és megnyugtató szavai nélkül képtelen lenne azt a százszázalékos, nyers professzionalizmust nyújtani a színpadon, amit a közönség elvár tőle, hiszen az otthoni harmónia adja meg neki a végső erőt a legfárasztóbb és lelkileg leginkább kizsigerelő napok után is.
