Mély és megrendítő őszinteséggel beszélt élete legnehezebb, legsötétebb időszakáról a közkedvelt magyar humorista, aki most olyan családi drámát tárt a nyilvánosság elé, amelytől mindenkinek összeszorul a szíve. Badár Sándor mindig az arcokra csalt mosolyáról és a kifogyhatatlan humoráról volt ismert, a kulisszák mögött azonban olyan szörnyű lelki traumákkal és kínzó fájdalommal kellett megküzdenie, amit átlagos emberként szinte lehetetlen ép ésszel felfogni. A népszerű művész kendőzetlenül vallott arról a borzalmas időszakról, amikor a sors a legkegyetlenebb csapást mérte rá, és el kellett veszítenie imádott szüleit.
A szörnyű veszteség és a feldolgozhatatlan gyász súlya alatt a legtöbb ember teljesen összeroppant volna, és hosszú hónapokra elvonult volna a világ elől, de Badár Sándor sorsa egészen másként alakult. A hivatása és a szakma kíméletlen törvényei ugyanis nem adtak neki időt a csendes gyászra és a könnyeire. Nyers őszinteséggel mesélte el, hogy a szülei halála után szinte azonnal, szinte az első döbbenetes pillanatokat követően ki kellett állnia a reflektorfénybe, és mikrofont kellett ragadnia a közönség előtt. Kijelentette, hogy a színpad egy olyan kegyetlen és zárt világ, ahol az ember egyszerűen nem tud és nem is szabad, hogy sírjon, hiszen a nézők szórakozni jönnek, és nem láthatják a fellépő belső megsemmisülését.
Ez a könyörtelen kettősség elképesztő lelki megpróbáltatást jelentett a humorista számára, akinek a lelke legmélyén tomboló fájdalom ellenére is hoznia kellett a tőle elvárt vidám formát. Miközben a magánéletében a gyász mardosta a mindennapjait, a színpadra lépve egy csapásra át kellett lényegülnie a felhőtlen jókedv forrásává. Az elfojtott érzelmek és a szakma adta kötelezettségek olyan sebeket hagytak a lelkén, amelyeket a mai napig hordoz magában. Badár Sándor drámai vallomása tökéletesen rávilágít arra az eddig rejtett, fájdalmas valóságra, hogy a nevettetés mögött sokszor a legmélyebb emberi tragédiák és könnyek húzódnak meg, és hogy a művészlét olykor elviselhetetlen áldozatokat követel a magánélettől.
