Felfoghatatlan tragédia rázta meg a hazai kulturális életet és a színház világát, amelyre egyszerűen senki sem volt felkészülve. Életének hatvannegyedik évében, méltósággal viselt, hosszan tartó súlyos betegség után kedden délelőtt örökre lehunyta szemét a Jászai Mari-díjas színművész, Scherer Péter. A lesújtó hírt a művész saját társulata hozta nyilvánosságra, és a bejelentés pillanatok alatt hatalmas gyászhullámot indított el az egész országban. A rajongók, a kollégák és a barátok egyaránt bénultan állnak a szörnyű veszteség előtt, hiszen a felejthetetlen tehetség hirtelen távozása pótolhatatlan űrt hagy maga után mind a színpadon, mind a filmvásznon.
A közönség által csak Pepének hívott ikonikus karakterszínész évtizedek óta a legnépszerűbb magyar produkciók oszlopos tagja volt, akinek utánozhatatlan humora, zseniális arcjátéka és mély embersége generációk szívébe lopta be magát. A tragikus hír hallatán a szakma legnagyobbjai is sorra omlottak össze a fájdalomtól. Legközelebbi pályatársai és legkedvesebb barátai szívszorító, könnyeikkel áztatott sorokkal búcsúznak tőle a virtuális térben, felidézve azokat az utolsó, felejthetetlen pillanatokat, amikor még együtt állhattak a világot jelentő deszkákon vagy beszélgethettek a színházi öltözők mélyén.
A gyászoló művészvilág és a család fájdalma leírhatatlan, a megrendülés pedig annyira mély, hogy a tiszteletére rendezett budapesti megemlékezésre és virrasztásra a hozzátartozók a nyilvánosság és a sajtó teljes kizárását kérték, hogy a legszűkebb körben, méltósággal vehessenek végső búcsút a legendától. Scherer Péter távozásával a magyar film- és színjátszás történetének egy rendkívül fényes fejezete zárult le örökre. Az ország legkedvesebb és legszórakoztatóbb karaktere nincs többé, de az általa megformált felejthetetlen alakítások, a mozikban felhangzó jellegzetes orgánuma és a belőle áradó tiszta szeretet mindörökké velünk maradnak a filmkockákon keresztül.
