Mély fájdalom és megrendülés rázta meg a hazai művészvilágot, amelyből egy újabb pótolhatatlan űrt hagyó búcsú híre borzolja a kedélyeket. A magyar zenei élet ikonikus és korszakalkotó alakja, Fenyő Miklós a legmélyebb nyilvánosság előtt, megrendülten és könnyeivel küzdve vett végső, szívbemarkoló búcsút a zseniális és mindenki által imádott színművésztől, Scherer Pétertől. A két művész közötti kötelék az évek során messze túlmutatott a puszta szakmai kapcsolaton, így a gyász és az elengedés pillanatai rendkívüli érzelmi viharokat korbácsoltak fel a szívekben.
Fenyő Miklós egy rendkívül személyes, megrázó és tiszteletteljes hangvételű megemlékezésben idézte fel a közös múltjuk legszebb, legmeghatározóbb pillanatait, amelyeket a sors és a közös munka adott számukra az évtizedek alatt. A rock and roll hazai királya kendőzetlen őszinteséggel vallott arról a hatalmas űrről, amit Scherer Péter távozása jelent nemcsak a színpad és a filmvászon, hanem a közvetlen barátok és pályatársak számára is. A búcsúszavak mögött felsejlett a közösen átélt sikerek, a kulisszák mögötti vidám beszélgetések és az egymás iránti legmélyebb emberi és szakmai tisztelet minden egyes morzsája.
Scherer Péter karizmatikus egyénisége, utánozhatatlan humora és drámai mélysége olyan nyomot hagyott a kortárs magyar kultúrában, amely Fenyő Miklós szerint is örökké élni fog a generációk emlékezetében. A megrázó sorok és a nyilvános főhajtás teljesen összetörte a rajongók szívét, akik osztoznak a művészvilág gyászában. Az elkerülhetetlen elmúlással való szembesülés ezen a rideg napon mindenkit emlékeztetett arra, hogy a legnagyobb tehetségek fizikai jelenléte mulandó, ám a művészetükön keresztül hátrahagyott örökségük kitörölhetetlenül velünk marad.
A gyászoló zenészlegenda megindító sorait olvasva a közönség és a szakma egy emberként hajt fejet Scherer Péter emléke előtt, miközben Fenyő Miklós szavai hűen tükrözik azt a megfoghatatlan és fájdalmas veszteséget, amelyet a magyar kulturális élet ezen a szomorú napon kénytelen volt elszenvedni.
