A hazai underground hiphop és a kőkemény gengszterrap világának egyik legmeghatározóbb, legsúlyosabb egyénisége, Oglizán András, akit az egész ország csak Ogli G néven ismer, végre elhatározta magát, és teljesen megtörte a jeget. A kíméletlenül őszinte, nyers stílusáról ismert zenész úgy döntött, hogy nem hallgat tovább, és kendőzetlen formában tárja a nyilvánosság elé élete legsötétebb, legkilátástalanabb korszakát. Olyan mélypontokat és megrázó részleteket idézett fel, amelyek örökre megváltoztatták a sorsát. Ebben a drámai visszatekintésben a rapper pontról pontra elmesélte, hogyan élte túl a rideg falak és vasrácsok mögötti brutális valóságot, a mindennapos fizikai és lelki terrort, és kik voltak azok a hűséges emberek, akik a legvégső pillanatban segítettek neki újra talpra állni, amikor már minden elveszni látszott.
A dicsőség és a zenei sikerek csúcsáról egyetlen pillanat alatt vezetett az út a teljes megsemmisülésig. A feszültség szinte tapintható volt abban a drámai momentumban, amikor a hatóságok végleg lecsaptak a sztárra. A hivatalos vádak elképesztő súlyúak voltak: a gyanúsítás szerint egy szervezett bűnszervezet aktív tagjaként tevékenykedett, és a Népstadion forgalmas buszpályaudvarán kényszerített ki jelentős védelmi pénzeket olyan vállalkozóktól, akik főként Erdélybe irányuló buszjáratokat üzemeltettek. A törvény keze kíméletlenül és határozottan csapott le rá: 2001. január 15-én zsarolás, valamint aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt hivatalosan is előzetes letartóztatásba helyezték. Ezzel a traumatikus nappal Ogli G addig felépített, csillogó élete, mint egy gyenge kártyavár, másodpercek alatt omlott össze és hullott darabjaira. A kényszerű fogság ideje alatt az éppen a sikerei abszolút csúcsán tündöklő, kultikus TKO formáció is végleg és visszafordíthatatlanul megszűnt létezni.
A bezártság, a teljes tehetetlenség és az elszigeteltség szörnyű hónapjai következtek. Összesen huszonhét kosszú hónapot, azaz kerek827 napot kellett eltöltenie a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet hírhedt Venyige utcai fogházának rideg és nyomasztó falai között. A fegyőrök kegyetlen viselkedése, a bánásmód és a rideg valóság mély, kitörölhetetlen sebeket ejtett a művész lelkén és testén egyaránt. Ganxsta Zolee egykori közeli harcostársa és barátja ezeket a megrázó, horrorisztikus börtönéveket később a saját dalaiban, a rímek erejével próbálta feldolgozni és kiírni magából. A dalszövegek hűen tükrözik azt a nyers valóságot, amit odabent át kellett élnie. A rendőrségi faggatások során elszántan hallgatott, nem mondott semmit a nyomozóknak, de a benti világban átélt fizikai erőszak, a kicsavart végtagok és a falhoz vágások emléke örökre elkíséri.
A magányos, sötét cellában töltött idő alatt a rapper teljesen magára maradt a gondolataival, miközben a kinti világban a családját is borzalmas csapás érte a történtek miatt. Édesanyja idegrendszere teljesen felmondta a szolgálatot a fia bebörtönzése miatti folyamatos aggodalom és fájdalom következtében: súlyos, bénító pánikbetegség alakult ki nála, aminek következtében végül le is kellett százalékolni az asszonyt. Ogli G számára a leghevesebb belső harcot önmaga megfékezése jelentette. Saját bevallása szerint a múltban számtalanszor előfordult, hogy brutálisan megvert másokat az utcai konfliktusok során, majd egyszerűen továbbállt, mintha mi sem történt volna. A rácsok mögött azonban rá kellett döbbennie, hogy a puszta agresszió és az erőszak soha nem jelenthet valódi megoldást az élet problémáira.
A börtönből való szabadulása után az alvilág csábítása és a régi reflexek még egyszer, utoljára megpróbálták visszahúzni a mélybe. A sorsdöntő pillanatban azonban a hite és a gyermekkori gyökerei nyújtottak neki menedéket. Felidézte, hogy nagymamája harminc éven át elhivatott sekrestyésként szolgált, és ő maga is ugyanabban a templomban volt elsőáldozó, így végül volt hova szellemileg és lelkileg visszatérnie. Bár a szabadulás utáni időszak rendkívül bizonytalan és veszélyes volt, sikerült végleg tiszta lapot kezdenie és jó útra térnie. Az építőiparban talált új célokat, ahol elképesztő üzleti sikereket ért el, és a zenei karrierjét sem hanyagolta el. Ma már teljesen más emberként él, és egykori tapasztalatait felhasználva rendszeresen jár vissza a rácsok mögé, hogy előadások formájában mutasson utat a jelenlegi elítélteknek és a joghallgatóknak egyaránt.
