A hazai művészvilágot és a rajongók millióit valósággal letaglózta a hír, miszerint május 19-én délelőtt végleg lehunyta szemét a magyar színjátszás egyik legmeghatározóbb, legszerethetőbb alakja. Scherer Péter, akit a szakma és a közönség csak Pepeként emlegetett, hatvannégy éves korában távozott az élők sorából, mély, fojtogató gyászt hagyva maga után. Miközben a kollégák és a barátok egymás után osztják meg a fájdalmas búcsúsorokat, előkerült egy szívbemarkoló, eddig háttérbe szorult vallomás, amely teljesen új megvilágításba helyezi a legendás színművész magánéletét. Olyan belső vívódás ez, amelyet éveken át hordozott a lelkében, és ami élete végéig elkísérte őt.
A reflektorfény mögött ugyanis egy drámai döntés emléke rejtőzött. Scherer Péter harminc éven át élt példás, harmonikus és mély szeretetben feleségével, Bencze Viktóriával. Házasságuk sziklaszilárd bástyaként állt a viharos celebvilágban, kapcsolatukból pedig három gyermek született, akiket a legnagyobb odaadással és boldogságban neveltek fel. Mindig a család jelentette számára a legabszolútabb prioritást, az otthon melege volt a biztos menedéke a megterhelő, feszített tempójú hétköznapok során.
Azonban a látszólag tökéletes családi idill mögött ott bujkált egy elnémított vágy, egy olyan megrázó emlék, amelyről a színész csak később merte lerántani a leplet. Kiderült ugyanis, hogy Scherer Péter a szíve mélyén sokkal több gyerkőcöt szeretett volna, mint amennyi végül adatott neki. Az RTL képernyőjén futó Jobb később, mint soha című műsorban korábban megdöbbentő őszinteséggel beszélt arról, hogy ha most állna a válaszút előtt, teljesen másképp határozna a gyerekvállalás kérdésében.
A színész nyers és húsbavágó vallomásából kirajzolódott a múlt minden szorongása. Fiatalabb korában, amikor a karrierje beindításáért küzdött, folyamatos, bénító rettegésben élt amiatt, hogy vajon képes lesz-e megteremteni a megfelelő, szilárd anyagi biztonságot a szeretteinek. Ez a megélhetési félelem és a jövőtől való egzisztenciális aggodalom volt az oka annak, hogy feleségével nem mertek újabb gyermekeket vállalni.
Minden energiámat arra fordítottam, hogy bizonyítsak a szakmában – ismerte el egykor a kamerák előtt, és csak az évek múlásával döbbent rá, milyen óriási, megfizethetetlen árat kellett fizetnie a karrierért a családi életében. A stúdióban elhangzott szavai most, a tragikus hír árnyékában még fájdalmasabban csengenek vissza: Ma már azt mondom, kellett volna még kettő. Ez a megkésett, elképesztően őszinte felismerés mutatja meg igazán, hogy a mindig vidám, csupaszív színész mekkora belső terhet cipelt a lelkében, miközben az országot szórakoztatta.
