Singh Viki az ország egyik legkülönlegesebb torkú énekesnője, akinek hangja és tehetsége megkérdőjelezhetetlen, mégis egy olyan sebet hordoz a lelkében, amiről eddig csak keveset beszélt. A népszerű sztár most egy rendkívül őszinte és érzelmes interjúban tárta fel a közönség előtt azt a keserű igazságot, ami évek óta beárnyékolja a karrierjét: bár a színpadon sikert sikerre halmoz, szakmai elismerést eddig szinte alig kapott. Viki fájdalmas őszinteséggel mondta ki, hogy eddigi pályafutása során még soha, egyetlen rangos zenei díjat vagy kitüntetést sem vehetett át, ami mély nyomokat hagyott az önbecsülésén.
Az énekesnő elárulta, hogy bár a rajongók szeretete nap mint nap erőt ad neki, a szakma részéről érkező teljes ignorancia sokszor elgondolkodtatta a folytatáson. Viki bevallotta, hogy volt idő, amikor minden egyes gálaest és díjkiosztó után sírva ment haza, mert úgy érezte, a kemény munkája és a tehetsége láthatatlan marad a döntéshozók számára. Ez a fajta mellőzöttség egy idő után mély belső bizonytalansághoz és mélypontokhoz vezetett, ahol megkérdőjelezte saját értékeit is. Szerinte az ember hiába próbálja azt mondani, hogy a díj csak egy darab fém vagy üveg, a léleknek igenis szüksége van a visszacsatolásra, hogy jó úton jár.
A beszélgetés során Viki arra is kitért, hogy a környezetében sokszor látja, amint mások, talán kevesebb befektetett energiával, sorra zsebelik be az elismeréseket. Ez az igazságtalanság-érzet sokáig emésztette belülről, és egyfajta „fekete bárány” érzést keltett benne a hazai zenei életben. Mára azonban próbál másként tekinteni a helyzetre. Bár a vitrinje továbbra is üresen áll a trófeáktól, rájött, hogy az igazi díjat nem a szakmai zsűrik, hanem a közönség adja neki minden egyes koncerten, amikor együtt éneklik vele a dalait.
Singh Viki vallomása rávilágít a szórakoztatóipar kegyetlen oldalára, ahol a tehetség nem mindig jár kéz a kézben a hivatalos elismeréssel. Az énekesnő azonban nem adja fel: továbbra is küzd, alkot és énekel, abban a reményben, hogy egyszer talán őt is észreveszik azok, akik eddig elfordították a fejüket. Ez a küzdelem nemcsak a hírnévről szól, hanem egy kislány álmáról, aki csak annyit szeretne, hogy egyszer valaki azt mondja neki: köszönjük, amit csinálsz, te vagy a legjobb.
