Bródy János neve egyet jelent a magyar rocktörténelem legfontosabb fejezeteivel, így nem csoda, hogy az ország lélegzetvisszafojtva figyelte, amikor a zenész a 80. születésnapja környékén a jövőjéről kezdett beszélni. Az április 11-i, Papp László Budapest Sportarénában tartott gigantikus koncertje után – amit sokan már előre a végső búcsúként könyveltek el – a Kossuth-díjas művész most végre tiszta vizet öntött a pohárba. Bár a nagyszínpadok világától és az Aréna-méretű fellépésektől valóban elköszönt, Bródy határozottan kijelentette: a visszavonulását ebben a formában még nem jelentette be, és esze ágában sincs végleg letenni a gitárt.
A zenész, akit barátai és kollégái még nyolcvanévesen is csak Tininek becéznek, elárulta, hogy a belső tűz és az igazságkeresés vágya szemernyit sem kopott az évtizedek alatt. Emlékeztetett mindenkit, hogy az ő sorsa már a kezdetektől a szellemi szabadságról szólt: édesapja, a Harvardon tanító matematikus-közgazdász Bródy András, és édesanyja, a műfordító Vajna Márta olyan intellektuális hátteret biztosítottak számára, amelyben a gondolkodás nem lehetőség, hanem kötelesség volt. Bródy János sosem volt a megalkuvások embere, és bár a nagykoncertek fizikai megterhelése már másfajta hozzáállást igényel, a dalokban rejtőző üzenetek átadása továbbra is a legfontosabb küldetése maradt.

A 80 éves legenda mögött küzdelmekkel teli évek, sikerek, szerelmek és néha fájdalmas újrakezdések állnak, de a kamaszos lendület ma is ott bujkál a tekintetében. Sokan találgatták, vajon a politikai és közéleti véleménynyilvánításai miatt döntött-e a részleges háttérbe vonulás mellett, de Bródy szerint ez egyszerűen a „korszakzárás” természetes folyamata. Nem titkolja, hogy a fiai néha viccesen „nyuggernek” nevezik, de őt ez csak még inkább motiválja abban, hogy megmutassa: a gondolat ereje nem korfüggő. Bár az Aréna közönsége egy korszak végét láthatta áprilisban, Bródy János hű marad önmagához, és ha a nagy arénák fényei ki is aludtak mögötte, a gitárja húrjai továbbra is készen állnak arra, hogy megszólaljanak, amikor a világban valami nincs rendjén.