Alföldi Róbert, a Jászai Mari-díjas színész-rendező és a magyar kulturális élet egyik legmeghatározóbb, egyben legmegosztóbb alakja, olyan témáról beszélt kendőzetlen őszinteséggel, amely a legtöbb ember számára tabunak számít. A művész egy mélyinterjú során engedett betekintést legbelsőbb gondolataiba, és elárulta, hogyan képzeli el saját végső búcsúját. A vallomás súlya és komolysága mindenkit mellbe vágott, hiszen Alföldi nem csupán a halandóságról beszélt, hanem egy olyan különleges kívánságról, amely örökre összeköti őt imádott négylábú társaival.
A rendező elmondása szerint már régen megbarátkozott az elmúlás gondolatával, és pontos elképzelései vannak arról, mi történjen a hamvaival. Alföldi élete során számtalanszor bizonyította, hogy számára az állatok nem csupán házi kedvencek, hanem teljes értékű családtagok, barátok és lelki társak. Ez a mély kötelék pedig a halálon is túlmutat: kijelentette, hogy azt szeretné, ha a hamvait imádott kutyáinak maradványaival együtt szórnák szét egy olyan helyen, amely fontos volt számára. Ez a szakrális és végtelenül intim gesztus hűen tükrözi azt a feltétel nélküli szeretetet, amelyet a művész az állatok iránt érez.
Az interjú során Alföldi Róbert kitért arra is, hogy miért tartja fontosnak a felkészülést az elkerülhetetlenre. Úgy véli, az embernek tisztában kell lennie a saját határaival és az idő múlásával, ahelyett, hogy rettegne tőle. A színész életében a kutyák mindig a stabilitást és az őszinteséget képviselték, olyasmit, amit az emberek világában sokszor hiába keresett. Azt az érzelmi biztonságot, amit tőlük kapott, semmi máshoz nem tudja mérni, éppen ezért tartja természetesnek, hogy a végső nyughelye is mellettük, velük együtt legyen. A gondolat, hogy poraik elvegyülnek, számára megnyugvást és egyfajta spirituális teljességet jelent.
Bár a téma sötétnek tűnhet, Alföldi nem keserűséggel, hanem egyfajta bölcs beletörődéssel és szeretettel beszélt minderről. A környezetében élők tudják, hogy a művész számára a kutyái jelentik a menedéket a mindennapok viharai és a színházi világ intrikái elől. Ez a megrázó és mélyen emberi vallomás rávilágít egy olyan oldalára, amelyet a reflektorfényben ritkán láthatunk: a sebhetőségre és a vágyra, hogy az örökkévalóságban is azokkal legyen, akik a legtisztább szívvel szerették őt. A rajongókat és a közvéleményt is elgondolkodtatta ez a rendhagyó végakarat, amely ismét bebizonyította, hogy Alföldi Róbert még a legnehezebb kérdésekben is képes az egyediségre és a kompromisszumok nélküli őszinteségre.
