Horgas Eszter most olyan oldalát mutatta meg, amely egyszerre játékos, nőies és meglepően őszinte. A hatvanéves fuvolaművész nemcsak a színpadon ragyog, hanem a mindennapokban is különleges kapcsolatot ápol az öltözködéssel – és erről most minden eddiginél nyíltabban beszélt. Nem titkolja: már gyerekkora óta vonzza a mesék világa, a hosszú, légies ruhák és az a fajta elegancia, amit sokan csak különleges alkalmakra tartogatnak. Nála azonban ez életforma lett.
Ahogy meséli, a bokáig érő szoknyák és estélyik iránti rajongása egészen kislánykorából ered. Mindig is imádta a „hercegnős” darabokat, és amikor később megtudta, hogy lányai lesznek, még inkább kiteljesedett benne ez a szenvedély. A ruhák számára nem puszta tárgyak – mindegyikhez emlékek, érzések és történetek kapcsolódnak. Gardróbja mára szinte legendássá vált: annyi ruhája van, hogy akár naponta többször is átöltözhetne, és még akkor sem fogyna el a választék.
Mégsem ragaszkodik görcsösen ezekhez a darabokhoz. Sőt, ha úgy érzi, hogy másnak nagyobb örömet szereznének, könnyedén továbbadja őket – különösen a fiatal tanítványainak, akik így akár világversenyeken is viselhetik ezeket az elegáns ruhákat. Ez a gesztus egyszerre mutatja meg Eszter nagylelkűségét és azt a különleges szemléletet, amellyel a divathoz viszonyul.
Stílusát tekintve nem fél a merészségtől sem. Egyes ruhái kifejezetten bátor választások – például olyan darabok, amelyek hátul teljesen nyitottak, és viselésükhöz nemcsak önbizalom, hanem egyfajta játékosság is kell. Ugyanakkor fontos számára, hogy ne váljon kihívóvá: hangsúlyozza, hogy bár szereti a nőies és érzéki ruhákat, mindig figyel arra, hogy az összhatás harmonikus maradjon.
A fotózás, amelyen ezek a különleges szettek is megjelentek, szinte egy mini mesevilágként elevenedett meg. Volt benne hercegnős elegancia, játékos fantázia, sőt egy kis vagányság is – mintha Eszter egyszerre több szerepben is megmutatta volna magát. Egyik pillanatban tündér, a másikban modern nő, aki bőrdzsekivel és csizmával teszi izgalmassá a klasszikus darabokat.
A fuvolaművész azt is elárulta, hogy a kiegészítők iránti rajongása legalább akkora, mint a ruháké. Annyi van belőlük, hogy akár egy kisebb üzletet is megtölthetnének, és ezekkel a részletekkel teszi teljessé az egyes szetteket. Mindez azonban nem csak a külsőségekről szól: számára az öltözködés egyfajta önkifejezés, amelyben benne van a múltja, a nőiessége és az a derű, amellyel az élethez viszonyul.
Horgas Eszter története így jóval több, mint ruhák és fotók sora. Egy olyan nő képe rajzolódik ki, aki hatvan felett is játékosan, bátran és szenvedéllyel éli meg önmagát – és aki nem fél attól, hogy néha hercegnőként lépjen a világ elé.
