Megyeri Csilla fejében sokáig egy egészen más kép élt arról a napról, amikor világra hozza első gyermekét. Elképzelte, hogyan érkezik majd a kórházba: összeszedetten, felkészülten, nyugodtan. A valóság azonban minden részletében felülírta ezt a képet – és olyan élményt hozott, amire semmi sem készítette fel igazán.
Kislánya, Alessia február 12-én született meg, néhány nappal azután, hogy már ki volt írva. Ez az időszak önmagában is feszültséggel teli volt, hiszen egyre jobban várta, hogy végre elinduljon a szülés. Amikor aztán az első jelek megjelentek, eleinte még nem tűntek különösebben erősnek. Az esti órákban kezdődtek a fájások, és bár érezte, hogy valami történik, még nem sejtette, milyen hosszú és kimerítő folyamat áll előtte.
Az éjszaka előrehaladtával azonban minden megváltozott. A fájdalmak egyre erősödtek, és már nemcsak a hasában, hanem a derekában is jelentkeztek. A helyzetet tovább nehezítette, hogy rosszullétek is kísérték a vajúdást: többször hányt, ami fizikailag teljesen kimerítette.
Este 10 óra körül végül bementek a kórházba, mert világossá vált, hogy nem lehet tovább várni. Az első vizsgálat után azonban még nem tartott ott a folyamat, hogy bent tartsák, így hazaküldték pihenni. Otthon egy forró fürdő enyhítette valamelyest a fájdalmat, de az éjszaka így is szinte alvás nélkül telt el, folyamatos összehúzódásokkal.
Másnap reggelre már egészen más helyzet fogadta. A szülés jelentősen előrehaladt, a méhszáj félig kitágult, és egyértelművé vált, hogy közeleg a pillanat. Bár epidurális érzéstelenítést is kapott, a fájdalmak nem múltak el teljesen. A kimerültség ekkor már olyan szintet ért el, hogy egy ponton úgy érezte, nem bírja tovább.
Volt egy pillanat, amikor már csak egyetlen dolog járt a fejében: hogy legyen vége. Elmondása szerint annyira elfáradt és kimerült, hogy könyörgött az orvosoknak, segítsenek rajta, és minél hamarabb szülessen meg a babája.
A legnehezebb órákban azonban nem volt egyedül. Párja, Nicola Sarciá végig mellette maradt, segítette a légzésben, tartotta benne a lelket, és minden pillanatban ott volt, amikor már úgy tűnt, elfogy az ereje.
Amikor végül elérkezett a szülés pillanata, minden felgyorsult. Miután a tágulás teljessé vált, Alessia mindössze fél óra alatt megszületett. És ekkor történt az, amire sokan azt mondják: minden fájdalom értelmet nyer.
Csilla számára az első találkozás a kislányával mindent átírt. Az a pillanat, amikor a mellkasára tették a babát, egyetlen mozdulattal eltörölte a hosszú órák minden nehézségét.
Bár a szülés nem úgy zajlott, ahogyan elképzelte, mégis egy olyan élménnyé vált, amely örökre meghatározza az életét. A fájdalom, a kimerültség, a bizonytalanság – mind részei lettek annak a történetnek, amelynek a végén ott volt egy új élet kezdete.
És talán éppen ez az, ami miatt most már egészen más szemmel néz vissza arra a napra: mert minden nehézség ellenére ez volt az a pillanat, amikor valóban minden megváltozott.
