Hosszú hetek csendje után Szigligeti Ivett először állt kamerák elé, mióta életének egyik legnagyobb tragédiája történt. A kétgyermekes édesanya január 5-én veszítette el párját és gyermekei édesapját, Dudás Mikit, akinek halála azóta is rengeteg kérdést hagy maga után. A fájdalom azóta sem csillapodott – Ivett és a gyerekek minden napja a veszteség súlya alatt telik.
Az édesanya a beszélgetés során őszintén mesélt arról, hogyan próbálják túlélni a mindennapokat. Bár igyekszik erős maradni a gyerekek miatt, a gyász minden pillanatban jelen van. A legnehezebb az volt számára, amikor el kellett magyaráznia a kicsiknek, mit jelent az, hogy az édesapjuk többé nincs velük. A kisebbik gyermeknek különösen nehéz volt ezt megérteni – sokáig kereste az apját, és esténként ma is különleges módon búcsúznak tőle. Az altatás végén integetnek felfelé, elmondják neki, mennyire szeretik, és puszit küldenek neki jó éjszakát kívánva.
Ivett számára minden ilyen pillanat egyszerre megható és fájdalmas. A gyerekek reakciója azonban nagyon különböző. A kisfia gyakran beszél az édesapjáról, sokszor emlegeti a nevét, mintha ezzel próbálná életben tartani az emlékét. A kislányuk viszont egészen másképp reagál: magába fordult, bezárkózott, és szinte teljesen elzárkózik attól, hogy az apjáról beszéljen. Ez az édesanyát is aggodalommal tölti el.
Éppen ezért döntöttek úgy, hogy a gyerekeknek szakember segítségét kérik. A pszichológus segít nekik feldolgozni azt a veszteséget, amely ilyen fiatal korban érte őket. Ivett úgy érzi, ez az egyetlen út, amely segíthet a gyerekeknek megérteni és lassan feldolgozni azt, ami történt.
Az édesanya maga egyelőre még nem kért szakmai segítséget, bár érzi, hogy előbb-utóbb neki is szüksége lehet rá. A fájdalom sokszor váratlan pillanatokban tör rá. Ilyenkor gyakran beszél a néhai párjához – legtöbbször az autóban, amikor egyedül van. Elmondása szerint ilyenkor mesél neki a mindennapokról, a gyerekekről, néha pedig egyszerűen csak kisírja magát. Hisz abban, hogy Miki valahol hallja őt.
A tragédia óta Ivett és a gyerekek a nagyszülőkhöz költöztek, ahol próbálnak kapaszkodókat találni ebben az elképzelhetetlenül nehéz időszakban. A család támogatása most mindennél fontosabb számukra. Minden nap egy újabb próbát jelent, de Ivett abban bízik, hogy idővel megtalálják az utat, amelyen tovább tudnak lépni – együtt, egymást tartva életben a legnehezebb pillanatokban is.
