Molnár Piroska, a magyar színház egyik legendás alakja, akinek nevét generációk ismerik, most egy eddig kevésbé beszélt oldalát mutatta meg a közönségnek. A 80 éves színésznő, aki hosszú évtizedek óta meghatározó szereplője a színpadi világoknak, most arról beszélt, milyen nehézségekkel néz szembe a mindennapi életben, és hogyan változik az a fizikai valóság, amit korábban természetesnek vett.
A híres művésznő számára a közlekedés ma már a legnagyobb kihívást jelenti, hiszen évek óta súlyos mozgásszervi fájdalmak gyötrik, amik miatt alig képes járni, és most már csak bot segítségével tud haladni. Őszintén elmondta, hogy egyre nagyobb „kaland” számára kimozdulni otthonról, és a járás már nem csupán fáradságos, hanem szó szerint fájdalmas is. Mégis, a művész azt is hangsúlyozta, hogy szereti a munkáját, és igyekszik aktív maradni mindenben, amit csak tud.
Piroska azt is elárulta, hogy – bár most még csak botot használ – már a jövőre nézve is egyre inkább számol azzal, hogy szüksége lesz egy kerekesszékre is, hiszen a testi korlátok egyre inkább meghatározzák a mindennapjait. Ezt az elképzelést keserédes humorral fogadta: úgy érzi, ha eljön az idő, emelt fővel fogadja, amit az élet hoz.
Érdekes módon mostani színpadi szerepei közül az egyikben pont egy kerekesszékben ül, ami számára kényelmes megoldásnak bizonyult a produkción belül. A darab rendezése során ugyanis a karaktere eredetileg ágyban feküdt volna, de a látvány és a praktikum miatt döntöttek úgy, hogy tolószéket használnak a színpadon. Piroska elmondta, hogy ez a színházi „játék” valójában már egyfajta felkészülés is arra, ami a civil életben várhat rá.
Homályos emlékké váltak azok az idők, amikor percekig gyalogolt a városban, vagy hosszabb feladatokat vállalt – ma már minden mozdulat megterhelő lehet, de ő nem adja fel. A közönség szeretete, amellyel a pódiumon és a reflektorfényben találkozik, sokat jelent számára, és úgy érzi, a botjával is ugyanolyan meleg szeretettel fogadják őt.
Piroska nem csak a nehézségekről beszélt: hangsúlyozta, hogy élvezi a szabadnapjait, amikor olvasást és filmnézést iktat be a mindennapokba, és minden pihenőidőt kihasznál arra, hogy feltöltődjön. Elmondása szerint a fizikai korlátok ellenére a lelke továbbra is gazdag és inspirált, hiszen még mindig számos terve és gondolata van, amelyeket meg szeretne osztani az emberekkel.
A művésznő nem titkolja, hogy a kor előrehaladtával változik a teste, de azt is kiemelte, hogy amíg a színházak, rendezők igényt tartanak rá, ő becsülettel elvégzi a dolgát, és nem hagyja cserben a rajongóit. Ez az elkötelezettség és szenvedély az oka annak, hogy még ma is ott van a színpadon, erőt adva ezzel mindazoknak, akik figyelemmel kísérik a pályafutását és életének alakulását.
