A magyar vizuális kultúra egyik legnagyobb alakját, Keleti Évát, szerdán délután az Óbudai Temetőben helyezték örök nyugalomra egy meghitt és méltóságteljes gyászszertartás keretében. A 95 éves korában elhunyt művésznőt, aki a fényképezésben nemcsak dokumentálta, hanem formálta is a magyar kulturális emlékezetet, családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelői kísérték utolsó útjára.
A Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művészként is elismert fotográfus február 6-án hunyt el, és március 4-én, szerdán délután fél háromkor kezdődött a gyászszertartás az Óbudai Temető fái között. Már jóval a ceremónia előtt gyülekezni kezdtek azok, akik tiszteletüket szerették volna leróni: a fotográfia, a színház és a művészvilág meghatározó szereplői jelentek meg, köztük olyan nevek, mint Korniss Péter, Hernádi Judit, Szűcs Gábor, Révész Tamás és Kaiser Ottó.
A búcsúztatást Karácsony Gergely főpolgármester nyitotta meg megható, személyes hangvételű beszéddel, amelyben felidézte a saját emlékeit és találkozásait Keleti Évával, hangsúlyozva művészi és emberi nagyságát. A gyászolók között nemcsak szakmai kollégák, hanem régi barátok és tisztelők is ott voltak, akik csendesen adóztak a legendás fotóművész emléke előtt.
A sírhelynél megható beszédek hangzottak el, miközben szerettei és tisztelői virágokkal borították be a művésznő végső nyughelyét, csendes főhajtással idézve fel életét és munkásságát. A jelenlévők lassan, de mély tisztelettel indultak el a búcsúztatás után, hogy saját módon emlékezzenek meg arról, aki évtizedeken át meghatározó volt a magyar fotográfia színterén.
Keleti Éva élete végéig aktívan dolgozott, soha nem szakadt el attól, amit a legjobban szeretett: a fotográfiától. Képein keresztül olyan művészeket és pillanatokat örökített meg, amelyek a magyar kulturális élet meghatározó alakjaihoz kötődnek. Élete és munkássága mély nyomot hagyott mindazokban, akik ismerték vagy csak a művészetén keresztül találkoztak vele.
