Bodrogi Enikő, a fiatal énekesnő és X-Faktor-sztár, akinek a neve az elmúlt hetekben sokak szívébe lopta magát, most olyan érzésekről beszélt, amelyekről kevesen mernek nyíltan vallani. Nagymamája, a legendás Voith Ági, a Jászai Mari-díjas színésznő, rendező és a József Attila Színház örökös tagja január végén hunyt el, és Enikő még mindig tanulja feldolgozni a veszteséget.
A legfrissebb „Háttér Story” podcast-adásban a lány megosztotta, hogyan él meg minden napot Voith Ági nélkül, és hogy mit jelent számára az, amikor úgy érzi, a nagymamája még mindig ott van vele. Elmesélte, hogy nagymamájával nem átlagos kapcsolatuk volt: mindig ő volt az, aki meghallgatta őt, megértette, és erőt adott neki akkor is, amikor a körülmények nehézkesnek tűntek.
„Ő soha nem volt átlagos. Fantasztikus ember volt. A mai napig nem esett le nekem ez az egész, de majd le fog esni… Tudom, hogy amíg én élek, mindig itt lesz a szívemben, és mindig is emlékezni fogok rá, és szerintem még azon túl is” – mondta Enikő meghatott hangon. Arról is beszélt, hogy a nehéz pillanatokban még mindig érez valamit, ami arra figyelmezteti, mintha nagymamája vigyázna rá.
A fiatal nő kitért arra is, hogy sok mindenben hasonlít nagymamájára, különösen a karakán egyéniségben, amit tőle örökölt. Elmesélte, hogy amikor belenéz a tükörbe, gyakran megjelenik benne nagymamája arca, és ez megnyugtatja őt abban, hogy valójában még mindig közel van. Hozzátette, hogy bár nehéz, tudja: Voith Ági jelenléte tovább él benne és a közös emlékeikben.
Enikő azt is megosztotta, hogy amikor először sírni kezdett egy esemény után az autóban, hirtelen egy olyan dal kezdett szólni a rádióban, amely így szólt: „Kérlek, ne sírj”. Ez számára egyfajta jel volt arra, hogy nagymamája még mindig ott van, figyeli és támogatja őt. „Ő mindig ott volt, ha kellett valami, és most is itt van…” – magyarázta a lány.
A beszélgetés során Enikő arról is beszélt, hogyan látta a betegsége alatt Voith Ágit, aki soha nem mutatta ki gyengeségét a családja előtt, és mindig összeszedte magát, amikor a szerettei meglátogatták. A beszélgetés meghitt pillanatain átívelő érzelmek arról árulkodnak, hogy a fiatal nő számára a veszteség nem egy lezárt fejezet, hanem egy olyan folyamat, amelyben mindennap új értelmet nyernek az emlékek és az érzelmek.
Bodrogi Enikő azt is elárulta, mit üzenne a nagymamájának és a közönségnek: van egy közös daluk, az „Engem nem lehet elfelejteni”, és szerinte ez az a dal, amit Voith Ági most is üzenne mindazoknak, akik szerették és tisztelték a művésznőt.
