Farkasházi Réka, a közismert színésznő nemrégiben szembenézett a szívét legmélyebben érintő élethelyzettel: édesapja elvesztésével, amely több mint egy éve tett békétlenül nehézzé mindennapjait. A sztár a „Kincsvadászok” stúdiójában beszélt erről az érzelmekkel teli útról, ahol egy kedves, mégis fájdalmas történetet osztott meg az imádott édesapjáról.
Réka édesapja, Farkasházi István, Bessenyei György-díjas népművelő és drámapedagógus, 2025. január 20-án hunyt el hosszú betegség után. Az elismert pedagógus a gyógyíthatatlan ALS nevű betegséggel küzdött, amely a mozgás és az izomfunkciók fokozatos gyengülésével jár – így az érzelmi teher és a tehetetlenség is mély nyomot hagyott minden szerette életében.
A műsor egyik felvételén Réka egy különleges Ady Endréről és szerelméről, Lédáról készült szoborral érkezett. Ezt a szobrot azért hozta magával, mert nemrég rendezték az édesapja holmijait, és észrevette, hogy az alkotás az apja ágya mellett állt, ami számára különös érzelmi jelentőséggel bírt. Bár nem akarta „haknizni” a történetet, a választás mégis mélyebb összeköttetést adott a tárgy és az emlék között.
Réka meghatódottan mesélte, hogy bár a szakértők érdeklődtek a szobor iránt és tetszésüket fejezték ki, az ajánlott összeg nem érte el azt a lélektani határt, amit otthon megbeszéltek, így végül úgy döntött, hazaviszi a művet. Ez a gesztus számára több mint egy tárgy visszaszerzése: egy szeretett személyhez fűződő, mély érzelmi kapocs megtartása.
A beszélgetésben Réka elmondta, hogy az elmúlt egy évben többször írt édesapjáról a közösségi oldalán is, és egyáltalán nem titkolja, mennyire nehéz számára feldolgozni ezt a hatalmas veszteséget. A gyász hosszú és viszontagságos folyamata mindenkit másként érint, de a színésznő őszinte szavai és az emlékek megosztása most olyan kapcsolatot hozott felszínre, amely túlmutat a hétköznapokon, és rámutat arra, mennyire fontos megőrizni a szeretteinkkel töltött pillanatokat.
Ez a történet nem csak egy híresség személyes veszteségéről szól, hanem arról az emberi kapaszkodóról és érzelmi útról is, amelyet akkor járunk be, amikor valakitől búcsút veszünk, akit egész életünkben szerettünk és tiszteltünk.
