Peller Anna, akit a közönség szeretettel ismer a színpadon és a képernyőn egyaránt, ezúttal nem taps vagy dicséret miatt került a reflektorfénybe, hanem egy meglepő kritikát követően, amelyet egy tapasztalt kollégától kapott a Naptárlányok című előadásuk után.
A színésznő és testvére, Peller Mariann, régóta tabuk nélkül beszélnek az életükről és a szakmai tapasztalataikról, így nem meglepő, hogy ezúttal is nyíltan reagáltak a helyzetre. A beszélgetésükben szó esett Helen Mirrenről is, aki a Golden Globe-díjátadón olyan kolléganőknek mondott köszönetet, akik inspirálták őt pályáján – egy gesztus, amely mély hatással volt Annára és Mariannra.
Anna elárulta, hogy a Naptárlányok előadása után kapott visszajelzésben az volt a lényege: „Ancsika, légy szíves, hajolj meg hosszabban, és vegyél fel szemkontaktust a nézőkkel!” – amire ő így reagált: számára nem a tapsrendben való fürdés számít, hanem maga az előadás, az élmény és a közönséggel való kapcsolat mélyebb megélése.
Ez a reakció rávilágít arra, hogyan látja Anna a színházat: nem egy kritikákra épülő versenynek, hanem egy közös élménynek, amelyben minden színész a saját stílusát hozza a színpadra. A visszajelzést egy alkati különbségnek tekinti, hiszen minden művész másképp tud jelen lenni.
A beszélgetés során azonban feltűnt egy másik, pozitív példa is: Oszvald Marika, akit a Peller testvérek dicsértek, mint egy olyan művészt, aki igazi dívaként támogatja fiatalabb kolléganőit is. Ő nem csupán megtekinti az előadásokat, hanem ott van a premierek minden fontos pillanatában, és szeretetteljes, támogató módon közvetíti a tiszteletét az előadók felé.
Anna szerint az ilyen gesztusok azt mutatják, hogy manapság erősebb a női összetartás, mint korábban, amikor sokkal ridegebb, kevésbé támogató hozzáállás uralkodott. Emellett utalt arra is, hogy egykor a szakmában voltak olyan történetek – például Horthy Hannáról –, amelyek mára sokat változtak, és ez a változás mindenképp pozitív irányba mutat.
Peller Anna őszinte válasza és a kolléganőkkel kapcsolatos méltatás így nem csupán egy kritika visszautasítása volt, hanem egy mélyebb üzenet arról, hogyan látja a színház, a közösség és a támogatás szerepét a mai művészeti világban..
