Ezek az ikertestvérek fejüknél összenőttként születtek 😱. Szétválasztásuk egy rendkívül bonyolult műtét volt, mivel az orvosoknak nemcsak a koponyájukat, hanem az agyuk egyes részeit is szét kellett választaniuk 😲. A lányok mindössze 10 hónaposak voltak, amikor a sebészek elvégezték a műtétet, és csodával határos módon sikeres volt 😍.
A lányok most 9 évesek. Bár a fejlődésük némileg eltér a velük egykorú gyerekekétől, nagyon úgy élnek, mint bármelyik másik gyerek 💖.
Erin és Abby Delaney 2016 júliusában születtek Philadelphiában, a sziámi ikrek egyik legritkább típusaként – a fejüknél összenőtt kraniopagus ikrekként.
Koponyájuk és az agyhártya egyes részei összenőttek, és az orvosok kezdettől fogva tudták, hogy egy rendkívül bonyolult sebészeti beavatkozás nélkül a lányok nem élnék túl sokáig.
Amikor a babák mindössze egyévesek lettek, az orvosok sorsfordító döntést hoztak – megpróbálták szétválasztani őket. A szüleiknek közölték a kemény igazságot: mindkét szülő túlélésének esélye nagyon csekély, és lehet, hogy egyikük sem sikerül.
A koponyacsontjaik szétválasztása egy dolog volt, de az agyszövet szétválasztása a legnagyobb kihívást jelentette. Már egy milliméteres hiba is halált vagy súlyos rokkantságot jelenthetett.
A műtét több mint tíz órán át tartott. Idegsebészekből és szakorvosokból álló csapat rendkívüli precizitással dolgozott. Minden esély ellenére a műtét sikeres volt – mindkét lány túlélte.
Ezután hosszú út következett a felépülésig. Erinnek és Abbynek gyorsan el kellett sajátítaniuk azokat az alapvető készségeket, amelyekkel más gyerekek már rendelkeztek – a fejük felemelése, az ülés és a mozgás.
Az agyuknak „újra kellett tanulnia”, hogyan működjön önállóan. Nem volt könnyű, de az orvosok, a szülők és a szeretteik támogatásával figyelemre méltó előrelépést tettek.
A legnagyobb csoda az volt, hogy a testvérek először ölelhették meg egymást. Édesanyjuk gyakran mondja, hogy élete legbecsesebb látványa, amikor egymás karjaiban alszanak el.
Ma, 9 évesen, Erin és Abby továbbra is fejlődnek és virulnak. Miközben továbbra is terápián és rendszeres rehabilitáción vesznek részt, tanulnak, nevetnek, játszanak és úgy élnek, mint a hétköznapi gyerekek.
