Huszonöt évvel ezelőtt a karácsony gyökeresen megváltozott, hiszen egy olyan film vált nélkülözhetetlen részévé, amely nemcsak vicces és látványos, de tanulságos is volt. A Jim Carrey és Taylor Momsen főszereplésével készült Grincs 2000-ben mutatták be, és azóta egyetlen ünnep sem telhet el anélkül, hogy legalább egyszer megnéznénk. Dr. Seuss története Ron Howard rendezésében teljesen új értelmet nyert, de az üzenete mit sem változott, sőt, talán még több emberhez jutott el a célállomásra. Mielőtt idén újra megnéznénk, mutatunk néhány kulisszatitkot, amelyek még izgalmasabbá tehetik a filmélményt. Dr. Seuss eredeti Grincs-története 1957-ben jelent meg Hogyan lopta el a Grincs a karácsonyt címmel. Azonnal hatalmas siker lett, több generáció számára meghatározva a karácsony valódi jelentését, a gyerekeknek iránymutatást mutatva, a felnőtteket pedig visszarántva a valóságba, mert nem csak manapság őrül meg a világ az ünnepek környékén – mármint a kapitalista értelemben. Ez a probléma már évtizedek óta fennáll, amióta divatba jött az ünnepi vásárlás, és mindenki mindig a legmenőbb, legnagyobb, legkülönlegesebb ajándékot akarja adni a másiknak. Az író ezt a korképet akarta lerombolni, ezért alkotta meg a furcsa zöld lényt, aki utálja a karácsonyt miatta, és aki aztán megtanulja szeretni, amikor rájön (a körülötte lévő emberekkel együtt), hogy mi is annak valódi jelentése.
Ron Howard filmje, amely Dr. Seuss meséjét adaptálja, 2000-ben, 25 évvel ezelőtt került a mozikba. A rendkívül látványos és tanulságos alkotás már akkor is rengeteg embert vonzott a mozikba, így kasszasiker lett. És a mai napig, évről évre újra megnézzük, hogy Jim Carrey és Taylor Momsen emlékeztessenek minket: a karácsony akkor lesz igazán meghitt és boldog, ha egymásra koncentrálunk, és nem az ajándékokra. Az év minden második napján, legalább az ünnepek alatt, együtt tudunk élni a megjelenéssel, próbáljuk meg magunk mögött hagyni ezt a mentalitást.
A Grincs 2000. november 17-én debütált az Egyesült Államokban, és ezután minden idők legnagyobb bevételt hozó filmje lett – világszerte a hatodik legjövedelmezőbb film lett. Három Oscar-díjat nyert, Jim Carrey-t pedig Golden Globe-díjra jelölték ezért a szerepért a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Tagadhatatlan, hogy ez a szerep teljesen új lendületet adott a színész karrierjének, de talán nem is sejtjük, milyen kevesen utasították vissza a szerepet. És ez nem az egyetlen kulisszák mögötti történet, amiről kevesen hallottak.
A felesége ihlette a történetet
Theodor Seuss Geisel, vagyis Dr. Seuss, 1955-ben találta ki a Grinch karaktert, de akkoriban semmi köze nem volt a karácsonyhoz. Hirtelen ötlete támadt egy magazinnak szánt történethez. A történet szerint a Grinch egy fonalat ad el egy Hoobub nevű lénynek egy csomó pénzért, mert elhiteti vele, hogy a fonal értékesebb, mint a nap. Már ezzel a novellával is éreztette vele, mennyire gyűlöli a kapitalizmust.
1956 karácsonyán azonban a különös zöld lény teljesen új értelmet nyert. Dr. Seuss első felesége, Helen súlyosan megbetegedett. A betegség beárnyékolta a karácsonyukat, és az ünnepi időszak abban az évben szorongással és félelemmel telt meg számukra, az író pedig kijelentette: „Olyan Grinch-szerűen érzem magam.”
Így történt, hogy a karácsony elüzletiesedése iránti gyűlölete egyesült a fájdalmával és a félelmével, és a szavak csak úgy ömlöttek belőle.
Gyakran mondta, hogy A Grincs lopta el a karácsonyt volt a leggyorsabban írt és legkönnyebben feldolgozható könyv. A könyv megjelenése után tíz évig nem volt hajlandó eladni a történetét Hollywoodnak egy korábbi rossz élmény miatt. A 2000-es filmet maga soha nem látta, mivel 1991-ben rákban halt meg.
„Gyakorlatilag élve eltemettek”
Jim Carrey élete egyik legmeghatározóbb pillanataként emlékezett vissza arra a napra, amikor megtudta, hogy őt választották a Grinch szerepére. Egy 2000-es interjúban elárulta, hogy egész gyermekkorát azzal töltötte, hogy megpróbálta utánozni a gonosz zöld lényt, aki gyűlöli a karácsonyt. Hangot és egy furcsa arcot is adott neki, csak a zöld máz hiányzott. A gumiarcú színész még mindig képes bemutatni, hogyan játszott az arckifejezéseivel, hogy egy tökéletesen gonosz arcot alkosson, amely visszanéz a közönségre. Természetesen arra is ügyelt, hogy ne legyen túl ijesztő, mivel a film elsősorban gyerekeknek készült.
Annak ellenére, hogy rendkívüli lehetőségnek, egy valóra vált álomnak érezte a szerep elnyerését, számos nehézséggel kellett szembenéznie. Kezdve azzal, hogy a sminkje nyolc órát vett igénybe, ami majdnem oda vezetett, hogy feladta a karaktert. Ron Howard azonban semmi áron nem akarta elengedni a színészt, mert ő volt az egyetlen, aki el tudta képzelni a Grincset a szerepében. Így egy igazán hatékony megoldásra volt szükség, és ezt a CIA-nál meg is találták.
Egy CIA-kiképző érkezett a forgatásra. Ez a fickó megtanítja az ügynököket, hogyan viseljenek el bármilyen kínzást. Nos, engem képzett ki Grinchnek. Nyolc óra sminkelés után valahogy le kellett vezetnem a frusztrációmat, így egy nagy, nagy lyukat ütöttek a lakókocsim oldalán.
– emlékezett vissza Jim Carrey egy tíz évvel ezelőtti interjúban. Elmondása szerint az edző olyan feladatokat adott neki, mint hogy annyi cigarettát szívjon el, amennyit fizikailag bír, vagy egyen annyit, amennyit csak bír, amíg nagyon-nagyon rosszul nem érzi magát. Nem akart más részletekbe bocsátkozni.
Azt is mondta, hogy ennyi smink alatt olyan volt számára, mintha élve temették volna el. A jakprémből és spandexből készült jelmez csak egy ráadás volt. Carrey szerint rettenetesen kényelmetlen volt, és nagyon viszketett tőle a bőre. Mindezek alapján valószínűleg mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a színész sokkal több elismerést érdemel ezért a alakításért.
Egy 18 éves fiú játszotta a fiatal Grincset
Nem sokan emlékeznek Josh Ryan Evansre, de egy nagyon kivételesen tehetséges fiatalember volt, akinek rövid időt adatott a földön. A fiú már 18 éves volt, amikor megkapta a gyerek Grinch szerepét, és ez talán azért is volt, mert ő maga sem volt magasabb 97 centiméternél. Az amerikai közönség talán jobban emlékszik a színészre, mert Timmyt alakította az egyik legnépszerűbb tévésorozatban, a Szenvedélyekben. Alakításáért Soap Opera Digest díjat nyert, és örökre elrabolta a nézők szívét.
Egy furcsa rendellenességgel, az achondroplasiával kellett együtt élnie. Ez egyfajta törpeség, egy genetikai rendellenesség, amely miatt az ember végtagjai nagyon rövidek maradnak, míg a gerince némileg normálisan fejlődik. Evansnek vékony hangja is volt, ami felnőttkorában is meglehetősen gyerekes maradt, így tökéletes választásnak bizonyult a nyolcéves Grinch szerepére.
2002. augusztus 5-én hunyt el szívműtét során. Veleszületett szívhibája miatt operálták, ami nem végződött jól. A fiatalembert, aki akkoriban mindössze 20 éves volt, hamvasztották, sírkövére pedig nem a „született és meghalt” feliratokat, hanem a napkelte és napnyugta dátumát tüntették fel. Furcsa véletlen, hogy a Szenvedélyek című sorozat azon epizódja, amelyben a kis Timmy karaktere meghal, a színész halálának napján került a mozikba.
