Tegnap este váratlan „látogatónk” érkezett a teraszajtónkhoz. Vacsora után egy édes kis beagle bukkant fel, nyüszítve és mancsait kaparászva, és kérte, hogy engedjék be. Volt rajta egy piros bilétás nyakörv, ezért azt mondtam Bobnak, hogy azonnal be kell engednünk, mivel kint 4°C volt, a szél pedig -12°C!
Észrevettem, hogy a bilétán az 1-800-PETLINK szám szerepel. Miután felhívtam őket, összekapcsoltak a tulajdonossal, aki nemrég költözött High Hillbe, Missouriba, ami 70 kilométerre van! Azt mondta, hogy a kutya neve Penny. A tulajdonos nagyon örült, és azonnal otthagyta az ápolónői munkáját, hogy Pennyért jöjjön. Penny csütörtök délután 1 óra óta eltűnt, és nem tudtuk kitalálni, hogyan utazhatott el ilyen messzire High Hillből.
Amikor Penny megérkezett, fékezhetetlenül vacogott, és két jégcsap lógott a szájából. Biztos megfagyott volna, ha nem segítünk neki. Gyorsan készítettem neki egy fél sertésszeletet, krumplipürét és egy kis tejet, amit felfalt, és vizet is adtam neki. Hogy felmelegedjen, betettem egy fürdőlepedőt a szárítógépbe, és miután evett, belebugyoláltam. A karjaimban tartottam, amíg elaludt, a kimerültségtől horkolva. Ő volt a legédesebb kiskutya!
Amikor a gazdi megérkezett, Penny odajött hozzám, mintha csak annyit mondana, hogy „köszönöm”. A gazdi elmondta, hogy Pennynek nagy érzelmei vannak, és hogy vannak két hároméves ikerfia, akik örülnének, ha látnák. Van egy másik kutyájuk is, Daisy, aki sírt és hiányolta Pennyt.
Igazán szívmelengető és csodálatos befejezése volt a történetnek! Jól szórakoztam, hogy néhány órán át nevelőszülői kutya anyukája lehettem. Daisy már nem szomorú, és újra eszik.
Ma reggel -1°C van, a szél miatti hűtés -19°C. Annyira hálás vagyok, hogy Penny otthon van, biztonságban és melegben a családjával!
