😪«Hölgyem, két jegyet kellene foglalnia az utazásra. Amikor egy tehetős srác repülés közben kigúnyol egy túlsúlyos nőt, a kapitány hangja azt mondja neki, hogy hagyja abba!»😱

Egy gazdag férfi csalódik, amikor egy husky hölgy mellett helyezkedik el, és elkezdi a leckét, és panaszait az utaskísérőnek kezdi hangot adni.

Abban a pillanatban, amikor James Courtney megpillantotta a közelben tartózkodó hölgyet a repülés közben, tudta, hogy kemény lesz. Kolosszális volt! Miközben a lány mellette ült, hogyan nyúlt a világban, hogy vigasztalódjon?

A hölgy helyet foglalt, és a könyökével Jamesre bökött, miközben becsatolta a biztonsági övet. – Figyeld meg! Megfordult, hogy szembeszálljon Jamesszel, miközben az erőszakosan kiabált neki.

Felkiáltott: „Ó, olyan rosszul vagyok. Ha nem bánod, hogy felmentelsz,

„Bocsásson meg?” – szólította meg csúnyán James. Vagy felmenti azt a háromezer fánkot, amit elköltött, hogy elérje ezt a súlyt?

A hölgy döbbenten kapkodta a levegőt, és James tudomásul vette, hogy fiatalos, tehetetlen, de édes arccal. Arra késztetett, hogy azt mondja: „Hölgyem, két helyet szeretne foglalni az utazás után!”

A nő szeme könnybe lábadt, de James nem volt hajlandó rá, különösen azután, hogy tudomásul vette, milyen olcsó és keltezett a ruhája, és mennyire elhasználódott a cipője.

– Gondolom, az egész költségvetése a nacho-ra és a hot muttokra megy, igaz? – érdeklődött. Szóval nem bírsz el két helyet? Ha máskor átlépi a sapkát, kétségtelen, hogy a gépen mindenki nagyon odaad!

A hölgy megfordult, hogy szembeszálljon az ablakkal, és James látta, hogy a tükörképben könnyek csorognak le az arcán. Azt mondta: „Figyelj!” – Minden kétséget kizáróan a társam, aki azt állítja, hogy egy mexikói klinika egy résszel kevesebb pénzért megadná neked a zsírleszívást!

Mire James úgy érezte, hogy a kényes súlyhoz szorított szorongása alábbhagyott, a fiatal nő vállai kiáltástól remegtek. Ily módon Martinit kért, amikor megérkezett a bárka az italos kocsival.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy előkelően és tisztelettel bánjanak vele.
A legjobb James Bond-hangján azt mondta: „Rázva, nem keverve”, majd ezután: „Nem tudom, mit fog inni itt Moby Dick.”

A vonzó kísérő aljas pillantást vetett rá, miközben erősen összeszorította az ajkait. Egy másik alkalommal a szomszédos hölggyel beszélt. – Hölgyem, mit szeretne inni?

A hölgy egy mozdulattal megérintette a szemét. – Kérem, adjon nekem egyen kevesebb kólát.

James gúnyolódott. – Nem gondolja, hogy egy kevesebb kólát enni késik a játékban? Noha James enyhe csillogást érzett, amikor ráébredt, hogy a repülési specialistát és a nőt is megzavarta, mindketten úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják őt.

Míg az őt követő hölgy megkóstolta a karcsúsított kólát, ő hátradőlt, megharapott egy olajbogyót, és megkóstolta a Martinit. Borzongva ráébredt, hogy a nőnek hosszú távon ki kellene használnia a mellékhelyiséget, és a férfi nyomni fogja.

Egy szempillantás alatt, miután becsomagolta utolsó italát, megérkezett a légiutas-kísérő táplálékkal. Egy kedves tálcát tett elé, és egy másikat a mellette lévő utazó elé.

– Biztos vagy benne, hogy ez elég lesz? James megkérdezte a repülési rendõrt: „Miért gondolja, hogy egy falura lenne szükség ennek a hölgynek a megerõsítéséhez?

Őt figyelmen kívül hagyva a repülésrendező kiszolgálta a többi első osztályú ügyfelet. – Valóban udvariatlan volt, nem? James a mellette fekvő személyhez fordult, mondván: „Azt hiszem, majdnem neki fogok panaszkodni.”

Mindenesetre a másik utazó őt is elhanyagolta, és James továbbra is nagyra értékelte az igazán fenséges lakomát. Amikor a repülési szakember visszatért, éppen a bora döntőjét tekerte, és a nő sugárzott.

James megdöbbenése után tudomásul vette, hogy a mellette ülő hatalmas hölggyel éppen a repülési szakember beszél. Elpirult, intett és vigyorgott. Ez arra utalt, hogy Jamesnek fel kell állnia, és hagynia kell neki helyet.

Miután leutasította a hölgyet a repülőgépről, James folytatta a helyzetet. Arra számított, hogy rengeteg méregdrága e-mailt fog küldeni az adminisztrációnak a társaság járataira vonatkozó elsődleges tandíjakról és feltételekről.

Amikor a kapitány hangja megszólalt a hangszórókban, racionálisan megfogalmazott néhány félelmetes kritikát. – Hölgyeim és uraim – mondta. Lehetne közülünk valaki híresség! Felismered a hangot, ha hozzám hasonlóan lelkes közönségtag vagy az „I Love Opera” című filmben.

Amikor egy kedves hang elkezdett énekelni néhány ütemet egy jól ismert áriából a kabinban, a többi utazó elkezdett dicsérni és boldogító megjegyzéseket tenni egymásnak. – Ez így van – mondta a kapitány. „A gyönyörű Miss Allison Jonesszal repülünk, hogy jótékonysági koncertet adjunk a világ éhezéséért.”

James ugrott, amikor az egész repülőgép kötetlenül dicsért. A repülési specialista ekkor közelebb került. – Figyelj, mester – válaszolta a lány könyörtelen, fagyos hangon. – Nem véletlenül teszem a gazdaságba, hogy még egyszer megzavartad azt a fiatal hölgyet, akárhány milliód van is.

James észrevette az utaskísérő szemében a csillogást, amikor kinyitotta a száját, hogy kérdést tegyen fel. – Elnézést kérek – motyogta.

– Nem kell bocsánatot kérned tőlem! – mondta a lány.

Néhány perc múlva Allison Jones, a hatalmas hölgy mosolyogva visszatért, és aláírásokat mutatott a többi utazónak. James talpra ugrott, hogy átadja a szobáját, hogy beülhessen.

Elmosolyodott a legkedvesebb mosolyán, és azt mondta: „Figyelj!” – Elnézést kérek, ha egy kicsit megbántottalak; Nem tudtam, ki vagy.”

James látta, hogy Allisonnak vannak a legdöbbenetesebb szemei, amikor a lány szembefordult vele. Nem áll ellentétben azzal, aki vagyok. Soha, soha ne bánj így senkivel! Ráadásul nem vagy rossz. Ha véletlenül nem ünnepeltem, tényleg rosszat mondana? Kegyetlen vagyok; Nem tudom kontrollálni a súlyomat, de megváltoztatod a hozzáállásodat. Hagyja fel mások feletti ítélkezést.

James abbahagyta a beszédet, visszaült a székbe, és csendben maradt, amíg be nem értek Portlandbe.