A 27 éves Karina 300 kg-ot meghaladó súlya miatt nehezen mozog. Karinának nincs életveszélyes állapota, de súlya miatt nagyrészt bent van, és ritkán kint.
Amikor fiatalon asztmát diagnosztizáltak nála, elkezdődött a harca a súllyal. Karina kisgyerekként sokszor járt kórházban, szülei pedig fantasztikus munkát végeztek, hogy gondoskodjanak a többi gyermekükről, valamint az orvosi szükségleteiről. Karina súlya annak ellenére nőtt, hogy egészségügyi problémái a korral egyre javultak.
Karina úgy emlékszik vissza korai éveire, mint az az érzelmi lyuk, amelyet az étel töltött be az életében, és az anyja távolléte otthonról munkahelyi kötelezettségek miatt.
Az étel akkor vált vigasztá, amikor az anyai kényelem szűkös volt, és a magány gyakori kísérővé vált. Karinának egészségtelen kapcsolata volt az étkezéssel, ami miatt súlya 10 éves korára meghaladta az átlagot. Karina falatokhoz folyamodott vigasztalásul, mert elhagyatottnak érezte magát, és érzelmi támogatásra van szüksége; megvigasztalódott ismerősségükkel. Miután felismerte étkezési szokásainak negatív hatásait, Karina nekilátott, hogy átalakítsa életmódját. Elkezdett egészségesebben étkezni, és a zöldségeket választotta a gyorsételek helyett. Régóta vágyott arra is, hogy gyomorműtétet végezzen, mivel úgy látta, hogy ez a súlyproblémák megszüntetésének módja.
Karina sokat fogyott az eljárást követően, ami lehetővé tette számára, hogy teljesebb életet élhessen.
Karina egészsége és jóléte felé vezető út még korántsem teljes, de akaratereje és kitartása nyilvánvaló az elhízás legyőzése iránti elkötelezettségében.
